Szeptemberi emlék
Szeptember 2.

A mai nap, kicsit kínosabb mint a többi. Felkeltem, rögtön le is hánytam a lepedőmet. Nagyon rosszul éreztem magam, de mivel anyu már nem volt, nem láttam értelmét otthon maradni. Bekaptam egy gyógyszert, amitől talán jobban leszek, talán nem, és elindultam az iskolába. Útközben éreztem, hogy jót tesz a friss levegő. Eleve szeretek sétálni, na de ha azért tehetem ezt az egészséges dolgot, hogy magamon jót tegyek, egyszerűen felemelő érzés. Az iskola messze van, 20 perccel előbb el kell indulnom ahhoz, hogy időben beérjek csengetésre. Most kicsit lassabban sétáltam, mint általában. Élveztem a friss levegőt.

Az iskolába beérve elszállt már a rosszullét minden egyes eleme, csak a friss levegőt éreztem magamban. Az órák lassacskán, de elteltek. Éppen földrajz óra volt, már javában tanított a tanárnő. Hihetetlen, hogy második nap, és már tanulunk. Egyszerűen igazságtalan a diákokkal szemben! Én éppen kalandozom valahol a gondolataimban, fürkészek, turkálok. Elmélkedem. Egyébként a kinézetem még mindig a reggeli énemre hasonlított, szóval külsőleg totál egy beszívott hörcsögnek nézhettem ki. Ezt Jerry gondolom észre is vette, csak nem mert szólni. Egészen mostanáig. Kicsengetnek, végre egy 10 perces szünetet tarthatok.

- Valami baj van? – érdeklődött aggódóan. Annyira édes, bár ezt most nem kellett volna megkérdeznie. Ugyanis Andy pontosan mögöttünk ül, és mindent lát, hall, vagy éppen következtet. Jerry felfogása egyébként nem annyira rossz, sőt. Csak éppen az arckifejezése árul el mindent.

- Ó, Jerry ilyet nem szabad megkérdezni egy lenge fiúcskától. – nevetett fel.

Nem lettem ideges. Most valahogy nincs kedvem a vitatkozásaihoz. Egyszerűen ránéztem, és elmosolyodtam. Azért még egy kicsit értelmetlenül is, de odaszúrtam neki.

            - Fiúcska? Látom nem vagy tisztában a fogalmakkal.

            - Miért, mutatsz nekem egy női testrészt magadon, amit nem kell keresni? – húzta gúnyos mosolyra a száját. Vesztettem.

Ez azért fáj. Igaz, hogy nincsenek nagy melleim, de azért ennyire nem kell kicikizni érte. Attól, hogy nem vagyok az esete, még nem kéne gyűlölködni. Én csak sóhajtottam egyet, majd odébbálltam.

Trice egész nap a fanyar képemet látta, és már tényleg úgy tűnt nem bírja tovább elviselni. Kupaktanácsot csinált az egész osztályban. Beatricet egyébként nagyon szeretik a többiek, népszerű is, bármit csinál szinte mindenki vele akar tartani.

            - Ki akar délután eljönni a strandra? – ráült a padra, és kérdezgette a többieket. Rögtön lett is 3 lány és 2 fiú akik jelentkeztek. Na, már meg is van hat ember. Persze Trice-szel együtt. Még mielőtt ki vehettem volna magam, figyelmeztetett, hogy nekem kötelező lesz mennem, szóval ne is próbálkozzak. Persze ő még külön megkérdezte Jerryéktől, a „túl kevesen vagyunk” szöveget alkalmazva. Én csak nagyokat néztem. Rettenetesen irigyeltem, mert bátor és közvetlen. Jerry és Andy beleegyeztek. Az utóbbinak nem annyira örültem, de nem lehetett semmit tenni ellene. Hát hagy jöjjön!

            Délután anyuval beszélgettem a konyhában, és éppen a strandos programmal győzködtem. Ha nem enged el anyu, Trice tuti kiborul. Rám.

            - Anya, tudod szinte mindenki ott lesz, Trice is.

            - Kicsim, te is tudod, hogy én ezt nem helyeslem. Iskola idő van. Miért nem mész és olvasol egy könyvet?

            - Ne már! Még csak másodika van. Az idő tökre olyan, mint nyáron és..

            - Menj. – sóhajtott egyet.

Ez azt jelenteti, hogy mehetek? Felüdültem, leugrottam a konyhapultról, majd adtam egy puszit anyunak az arcára. Mehetek, igen!

A strand bejárata előtt már ott vártak engem a többiek. Úgy tűnt, hogy én vagyok az utolsó ember. Beatrice nagyon megörült amikor meglátott. Átölelt, majd együtt mentünk be az öltözőbe.

            - Hihetetlen, hogy a BlueBeach még ilyenkor is nyitva tart! – áradozott.

            - Igen, én is imádom! – mondta egy másik lány, aki velünk volt, Diana.

Én csak hallgattam a beszélgetéseiket. Trice haja platinaszőke, még tavaly festette be. Azóta nem hanyagolja el, állandóan vasalja, még póthaj is van benne, hogy dúsabbnak tűnjön. Most egy nagy kontyba fogta az egészet, és így úgy nézett ki, mint egy igazi Cowboy lány. Nagyon jól állt neki ez az egész stílus. Teljesen más személyiség mint én vagyok, mégis megértjük egymást. Ezért lehet szeretni őt. Felálltam, és gondoltam elmegyek, megnézem a belső uszodát, úgyis régen láttam. Belebújtam a fürdőköpenyembe. Papucsot elfelejtettem hozni, de mi baj történhetne?

            - Én megyek, körbenézek – szóltam oda hozzájuk.

Ők csak beintettek, majd egy okéval be is fejezték velem a kommunikálást. Azért ennyire már ne legyek láthatatlan…

Ahogy sétáltam a medence körül éreztem, hogy nincs a talaj a lábam alatt. Hatalmas nagyot estem volna, ha valaki el nem kap hátulról. Jerry volt az. Mától ő lett az én hősöm. Annyira hálás vagyok neki, hogy azt egyszerűen nem lehet elmondani. Ki tudja mi történhetett volna velem. Ezt tőle is megkaptam, hogy „vigyázz jobban” „máskor hozz papucsot” „hihetetlen mennyire felelőtlen vagy” és az egyéb ilyen szövegek. Az egész napot ott töltöttük, hülyültünk, elvoltunk. Csak Andyt nem láttam sehol. Na nem mintha nagyon érdekelt volna, inkább örültem is neki, hogy csak az enyém Jerry. Igen, mert csak együtt voltunk, egymással foglalkoztunk. Imádtam azokat a pillanatokat. Már megértem, hogy Beatrice miért szerette volna, hogyha eljövök. Elhiszem, hiszek neki. Szeretem őt. Ő az én egyetlen, de legjobb barátnőm.